.. avagy Jóban Rosszban (és társai, az összes sorozat és szapiopi). Az apropót pedig Alexa csodálatos visszatérése adja.
Most, hogy kedves olvasó első sokkja után konstatálta, hogy átveretik, hiszen itt nem filmről lesz szó, bizonyára azt várja, hogy hosszas epés megjegyzésekkel - amolyan Puzsérosan - földig ekézzük az összes sorozatot. Majd Éváig visszamenőleg elküldjük női felmenőiket melegebb éghajlatokra némi klausztrofób-vízszintes meditatív gerinctorna gyakorlása céljából.
Erre azonban már mások máshol igen sok szót vesztegettek. Posztoló másodszor is jól átejti az olvasót, mintha hardcore fogyasztóként Doctor House nyalókákat szopogatna minden nap reggelire. Nos erről szó sincs, a jéghegy csúcsának ujjbegynyi részét ismerjük csupán - ez mégis elég... S ha ez nem lenne elég, kijelentjük, hogy néha kikacsintunk a több részes filmek felé, melyek ugye nem éppen sorozatok azért. Viszont a rajzfilmeket alapból kizárjuk - a szinészi játék miatt.
Az ember fia ilyeneket ha teheti tényleg nem néz, egyrészt azért mert bántóan rosszak, másrészt mert mindez nettó kába függőséget okoz. Az ember leányára számára viszont mindezek mintha nem lennének hatásos ellenérvek és nem ugyanazon természeti törvények hatnának. Mivel társas lények vagyunk ezért az ember fia kelletlenül mégis passzív fogyasztóvá válik, és csak akkor horkan fel, ha Barbara elviselhetetlen hisztije miatt Kedvesünket rezignáltan figyelmezetni kell a gép mögül, hogy na most már aztán tényleg halkítsa le ezt az izét, mert miután a Sors szinfóniájával sem sikerül túlharsogtatni, ujjaink vészesen matatnak a konyhakés felé..
Node most nem erről, hanem arról, hogy egy sorozat miért lehet(ne) igenis jó, fogyasztható és miért van ezeknek mégis némi létjogosultságuk. OK, nyilván annyira minimális elvárásokkal ülünk le (ha nagyon muszály) hogy nini, a mosópor-reklám szintet vajon megugorja-e az aktuális végtelenített Rómeó és Júlia remekmű vagy nem?
Persze el lehet azon filozofálni, hogy az élet maga is egy sorozat, meg hasonlók (csak nem érdemes). Mindenesetre a filmek a sűrítés miatt éppen ezért bizonyos pontokon nagyon is életszerűtlenek maradnak. Nézzük csak... adott péel Jóképű Nyikhaj Szerencsétlenünk akinek fél éve van felkészülni a börtönre és az ottani kedves-bályos üdvözlő szokásra egy kis s.ggbek.kira. (Namost abba ne menjünk bele, hogy fél év alatt a testépítésre mennyi az esély, még akkor is, ha minden nap 18 órában nyomja (az izmoknak regenerálódni is kell, stb.) De OK, a film 90 perc, ebből 20-30 perc az, hogyan kerültünk kaptárközelbe. Majd további kemény percek amíg végre megtaláljuk az edzéstervet és az edzőt. Aztán jó esetben 20-30 percbe sűrítik, hogy eleinte igaz nehéz, emberünk kicsit jajgat meg vicsorít, elhagyja pár fogát, de nini "5 perc" és hipphopp már úgy nyom fekve, mint egy duracellnyuszi-reklám.
A valóságban ez egy igen nehéz folyamat sok fizikai és lelki keservvel és vívódással, aminek a bemutatására egy játékfilm csak a humor erejéig alkalmas - alapos torzításokkal. Egy sorozatnak viszont ideális téma. - Ja hogy ez unalmas? Nem hinném, hogy feltétlenül az... de ne hamarkodjuk el a választ.
Természetesen nem néztük a Jóval Rosszabb első évfolyamait. Aztán mikor a Jóval Rosszabb életében beköszöntött egy rövidke szakasz, amikor valami angol forgatókönyvírót szalasztottak és tényleg nem kellett már 5 perc múlva pánikszerűen menekülni ha anyóspajtásnál bekapcsolva maradt a TV, s így leszoktunk az esti menekülés jellegű sétákról...
Ekkortájt volt, hogy egy először is egy szerencsétlen robbanás által végre kikukáztak számos olyan szerencsétlen nyuszimuszit mint Gregor Betti és társai. Majd lassan-lassan új szereplők jöttek, Szabi életében épp történt valami, elkezdett megismerkedni az élet kihívásaival, jó és rossz hatások között. Tamás atya szintén építő jellegű dolgokat vitt a sorozatba (már amíg meg nem ölték, de csak félévre rá csapták végképp agyon, a kísértetes és egyéb sztorikkal). Megérkezetek a RSZV-napok és Damu is ügyesen kezdett kavarni a mesterien suttyó Fidóval. Satöbbi, satöbbi... Aztán persze mikor Dr Szöszi és Barbi beúszott a képbe, akkor nyomás ki sörért.
Magyarán a jellemfejlődést és változást remekül fel lehet(ne) építeni egy sorozat keretében, sokkal több lehetőség adódik valóban tehetséges színészeknek beleélni magukat egy-egy szerepbe, kidolgozni a részleteket. A drogos fiú nehéz epizódjai is egészen meglepő hozzáértéssel és érzékenységgel lettek kidolgozva, a Józsi-Vera páros, különösen Vera átalakulása is telitalálat volt - kalap földön.
Abban a pár hónapban a sorozat szerencsésen ötvözte ezeket olyan betétekkel, melyeknek társadalmi hasznosságát aligha lehetne vitatni (magyarul tanfilm-betétek, minimális tanfilm-ízzel). Hogy pl. igenis el kell menni a mellrákszűrésre, mert lám a cukipofi szöszi tündibündike se vette komolyan - mint ahogy a hölgyek egy része is legyint - aztán mikor már észreveszi maga is, akkor nagy a baj. Vagy hogy vegyük észre a Weisz Fannihoz hasonló jelenségeket körülöttünk, akik fogyatékosságaik ellenére nagyszerű emberek. Meg hasonlók.
Plusz hab a tortán ezekre a kötelező humorbomba-feltétek, főként napjaink fiatal generációjának egyik - ha nem a legnagyobb - tehetségű színészének, Mihályfi Balázsnak előadásában. E szinész karakter-formálása fenomenális, szinte lubickol a pozitív és negatív szerepekben egyaránt és - az ügyes forgatókönyv mindekettőt kihozta belőle. Szenzációs arcjátéka vagyon, valamint megjelenése és gesztusai. (Úgy mégis, hány olyan kortárs fiatal-középkorú-ötvenes/hatvanas színészt tudnánk kapásból felsorolni, aki mindezzel, vagy legalább 1-1-el ezek közül rendelkezik?.. Naugye...)
És - ezt már csak suttogva gépeljük - még azt is lehet érteni amit mond, orgánuma van, azon kevés valaki, aki tud artikulálni és nem az orra alatt sistereg-motyorog folyamatosan, mint a többség. (Vagy az ellentéte...bezzeg Barbi nem tud halkan rikácsolni...! Nem értjük, "ezeknek" mi a fenét tanítanak a színészképzőkön vagy egyéb gyorstalpalókon?)
Nos, ha pár részt képesek voltunk a JB-ből végignézni, abban Mihályffy Balázsnak igen-igen nagy szerepe volt. És említsük meg azért Damu Rolandot is, aki zűrös magánélete ellenére (apropo ez mégis kit érdekel? stuhl buci visszaeső drogos vezetőként maradhat cukipofi? damu nem? ) szintén lubickolt a C kategóriás maffiózó szerepében. (Azt mondjuk nem tudni, hogy csak a rosszfiú karaktert alakítja-e ilyen meggyőzően, vagy mást is, azaz valóban jó színész-e.)
Összegezve a fentiek ellenére is a Jóval Rosszabb sorozat alapjaiban elcseszett maradt a színtelenek többsége (Gazdag Tibi és társai) az örök-kinyírhatalan páriák és a valamiért szintén kiírthatatlan gügyeségek (Barbara, Kardos doki hiszijei és társai) miatt. A totálisan agylágyult elkurvulást Tomi-dzsinivel és egyebekkel szerencsére nem követtük már nyomon, mert már anyóspajtásnál is kicsapta a biztosítékot... Nagy kár a Mihályfi féle karakterekét, vagy olyan tehetséges fiatalokért, mint Szabi...
Egy szapiopi még akkor lehet viszonylag jó - vagy fogalmazzunk inkább úgy : nézhető - ha fenti példánkhoz visszatérve az életből merít - pontosabban a történelemből. Mondhatnánk az Onedin sorozatot is, de ezért a Szulejmán messze a legjobb, amibe ember eddig belekapcsolt. (És itt az ember azért mélyen elaltatja magában a hobbitörténészt bizonyos magyar vonatkozású epizódok kapcsán.)
Ezen történelmi(bb) vagy klasszikusabb esetekben még az is megtörténhet, hogy a sorozat felülír olyan tömény unalom könyveket (és ezek legrossabb fajtáját, egyes véget nem érő családregényeket) melyekből még a szapiopi által kiszűrt sztoricska is felüdülésnek tűnik a könyv folyamatosan odakozmált körítés-cunámijához képest.
Tipikus példa erre a Forsyth saga, mely oly fennkölt probléma körül forog, hogy az újdonsült férj nem tud dugni a nejével.. no nem fizikai okok miatt, hanem mert a néninek nincs kedve. Majd hosszú hetekig nincs kedve, a pasinál meg végképp elszakad a cérna és bedurvul... Miközben - szerencsére csak a könyvben - megismerhetjük rendkívül lebilincselő leírásokon keresztül a ház utolsó vécécsészéjének öntési eljárását is, valamint a harmadunokatestvér keresztanyja üknagynénjének érdekeszítő meglátásait a közismereten igen változatos szigetországi időjárásról. Igen ezek mind fontos, időtálló részletek...
Összegezve : Nem vagyunk nagy sorozat-fogyasztók, a recept mégis egyszerűnek tűnik :
- karakteres, tehetséges szereplők (lehetőleg képzett színészek, vagy valódi castingolt tehetségek),
- karakter- és jellemfejlődés (vagy visszafejlődés) aprólékos bemutatása,
- valamirevaló forgatókönyv, sztorival, és toalettkacsák helyett valódi szerepekkel
- humoros betétek
Végére - bár nem vagyok egy Puzsér-rajongó - ez mégis kötelező :
